2013. július 4., csütörtök

Chapter 3 ~ Liam

6 komment után jön a következő. Nagyon köszönöm azoknak akik kommentetltek. Nagyon jól esik. Sokan mondják, hogy szerény vagyok és önbizalom hiányos, de nem vagyok az csak tudom, hogy néha nagyon rossz részeket is szoktam kreálni. Holnaptól vasárnapig nem leszek mert megyek Odorvárra , de ha meglesz gyorsan a 6 kommet akkor hajnalban megírom a kövi részt.

Chapter 3

Nem sokára megint kicsapódott az ajtó. A fiúk jöttek hozzánk. Először Harry-hez mentek és szegény kapott 5 pofont. Akkorát csattant mindegyik, hogy azok már nekem is fájtak. A gyerekek visszalopóztak hozzám, én pedig leguggoltam hozzájuk, úgy, hogy ne látszódjon ki a hátsó felem. Egy fehér inget viseltem, fekete ceruza szoknyával. Harry fehér inget, amit betűrt a fekete nadrágjába. Erre az eseményre mindenki kiöltözött. Bár ne kellett volna. Harry lehajtott fejjel simogatta a piros arcát. Mikor felém pillantott én csak rémült fejjel néztem rá, ami még a pofonok miatt ragadt az arcomon. Fájt látni, hogy bántja valami akár valaki. Féltettem őt mindennél jobban. A fiúk ott hagyták őt és felém jöttek. Liam oda futott hozzám és a karjaiba zárt. Vele jöttem ki a legjobban, persze a többieket is szerettem. Ő olyan volt nekem, mint a nagy bátyám. Imádtam őt, felnéztem rá. Ő ott volt nekem mindig, amikor szükségem volt rá. Sokszor összehoztak már vele az újságokban, a tv-ben, de sosem volt köztünk semmi. Harry is néha féltékeny volt rá. Nem értettem miért? Liam-nek nem mondtam még hasonlót, sem mint Harry-nek. Mindig mondtam neki, mikor találkoztam Liammel. Sosem mondott semmi rosszallót ezért gondoltam, hogy nem bánja végül is ő is sokszor találkozott Ritával és én nem voltam rá féltékeny. Én megbíztam benne, pedig tudtam milyen tud lenni. Mielőtt elkezdtünk volna járni rákerestem mindenhol és elolvastam mit írnak róla. Hát, mint kiderült nagy csajozós. Sokat gondolkoztam rajta, hogy helyes-e folytatni azt, ami köztünk volt, végül is szerintem jól döntöttem. Nagyjából. Liam kiszorította belőlem a levegőt is. A többi fiú is megölelt.
- Jaj, istenem annyira sajnálom. - mondta Liam és még egyszer megölelt. Állát a nyakam hajlatába illesztette és adott egy kis puszit a nyakamra.
- Áá, semmi baj. Hogy vagy? - kérdeztem. Elég pocsékul nézett ki ő is.
- Elég jól. Mondjuk, azért hiányzik egy kapcsolat. Tudod amióta elváltunk Mary-vel. Hiányzik, hogy szeressek valakit. A gyerekek, meg már szinte felnőttek. A nagy házban egyedül vagyok. Ha nincs hol laknotok a gyerekekkel, akkor jöhettek hozzám. Nem lennék egyedül. Igaz ott van a lányom nálam, de olyan mint ha egy szellem lenne.- mondta olyan szomorúan, ahogyan még nem hallottam. Mindig, amikor együtt voltunk fülig ért a szája és be sem állt. Mindig beszélt valamiről. Amikor megismerkedett Mary-vel meg még boldogabb lett. de sajnos a boldogság nem tart sokáig. Ők 5 évvel előttünk váltak el, mert Liam nem bírta már, hogy Mary mindig megcsalja. Amikor nekik volt a tárgyalásuk Liam oda adta Mary-nek a házat, amiben éltek és addig amíg nem talált házat hozzánk költözött, gondolom ezt akarta viszonozni.

*Visszatekintés* 2021. 07. 21.

- Miért mész el mindig? - kérdezte Harry. Liammel lenne találkozóm, hogy kibeszéljük magunkból a dolgokat. minden héten egyszer találkozunk és beszélgetünk. Persze egy héten többször is találkozunk.
- Mert beszélnem kell Liammel. - mondtam és Harry elé álltam, aki a konyha ajtajában állt, az ajtófélfának dőlve. Harry dühös fejjel bement a konyhába és becsapta maga mögött az ajtót. Az ajtó csapódásra felugrottam egy kicsit. Miért csinálja ezt mindig, amikor elmegyek? Bementem én is a konyhába. Harry az asztalnál ült és az ujjaival játszott. - Most mi van? Miért vagy mérges mindig amikor Liammel mennék el találkozni? Talán valami bajod van Liammel? Vagy talán velem? - kérdeztem tőle egy kicsit idegesen. Az asztalon támaszkodtam csípőre tett kézzel. Harry Felállt és közben a lábaival hátra lökte a széket, amin ült.
- Nem nincs Liammel semmi bajom se veled, hanem veletek van bajom. Talán vele jársz nem velem, mert ha igen akkor miért vagy még itt. Talán megcsalsz vele? Nem vagyok elég jó? Mije van, ami nekem nincs? Hm? Miben jobb nálam? Mond már meg. Ígérem, olyan leszek, amilyenre csak vágysz, csak mond meg. - mondta majd lerogyott a székre. Fejét kezeivel támasztotta. Elkezdett sírni. Szörnyű volt úgy látni. Nem akartam, hogy ezt érezze, hogy nem jó nekem. Legfeljebb én nem lennék jó neki. Oda mentem hozzá és felállítottam. Fürtjei szanaszét álltak a feje tetején. Megigazítottam őket és letöröltem a könnycseppeket az arcáról. Arcát tenyerembe hajtotta és úgy álltunk egy ideig. Hogy hiheti azt, hogy nem elég nekem? Ő a legjobb dolog az életemben, ami valaha történt.
- Nem, nem járok vele, nem csallak meg vele. Te vagy a legjobb ember, akit ismerek, és én veled akarok lenni, de kell egy olyan valaki aki régebb óta ismer téged és kibeszélhetlek vele. Megmondani neki, hogy mennyire szeretlek és mennyire szeretek veled lenni, hogy min vesztünk össze a héten, hogy mennyire jó vagy nekem, hogy túl jó vagy nekem. Harry engem ez megrémít, hogy ennyire tudok szeretni valakit. Még sosem éreztem ilyet senki iránt és kell valaki akivel tudok erről beszélni. Liam olyan mint a bátyám és nekem az ilyen beszélgetésekre ő kell. Ha ő nem segített volna nekem én már hússzor elfutottam volna. Ő tartott itt és mondta, hogy ez az érzés normális. Ő mondta nekem, hogy ha megint elhagylak akkor még jobban fog fájni mindkettőnknek mint az elején. Ő tartotta bennem a lelket, hogy maradjak erős. Ő az én bátyám és igen őt is szeretem, de mint csak a bátyámat és nem annyira mint téged. - mondtam meg neki amit gondoltam Liamről és az érzéseimről. Minden szavam igaz volt amit mondtam neki. Nem hazudnék neki soha és remélem ő sem nekem. Harry nem sírt tovább csak figyelte az arcom. Közel hajolt hozzám és megcsókolt. Éreztem amit ő is érzett. szeretettel csókolt meg, úgy még mint soha. - Én nagyon szeretlek Harry. - mondtam neki és megint megcsókoltam. Harry a derekamnál megfogott és feltett az asztalra csókunkat meg nem szakítva. Kezeimet göndör hajába túrtam és húzogattam tincseit. Lábaimmal átkaroltam a derekát és olyan közel húztam magamhoz amennyire csak lehetett.
- Én is szeretlek. - mondta és végig puszilta a nyakam. - Ígérd. meg. hogy. majd. amikor. eljön. az. ideje. a feleségem. leszel. és. sosem. hagysz. el. - mondta minden szó után egy csókot nyomott a testemre.
Ez volt az egyetlen este amikor kihagytam Liammel a találkozónkat, de szerencsére szóltam neki.



*Visszatekintés vége* 2035. 01. 20.

A bírónő belépett a terembe és mindenki helyet foglalt. Megérkezett az ügyvédem is. Átnéztem Harry asztalához. Egyedül ült ott. Már akkor tudtam, hogy készül valamire. Éreztem. Ahogy ott ült halál nyugodtan, piros arccal és kócos hajjal, tudtam, hogy valamiben mesterkedik.
- Mr. Styles önnek hol van az ügyvédje? - kérdezte a bírónő.
- Nekem nem kell ügyvéd bírónő. Ha most megengedi, hogy szóljak pár szót akkor hamarabb befejezhetnénk a tárgyalást. Megengedi? - kérdezte Harry. Mindenki furán nézett rá. Nem tudta senki, hogy mit akar.
- Tessék. - mondta a bírónő és intett a kezével, hogy nyugodtan mondhatja.
- Köszönöm. Kedves bírónő azt szeretném, mondani, hogy én mindent a feleségemnek adok. A házat, a pénzt, a kocsikat és mindent csak még egy napot hagy tölthessek vele. Kettesben. Kérem bírónő. Csak ennyit akartam mondani. - mondta és visszaült a székére. Én sokkolva ültem és néztem őt. Csak ennyit akar. Mindent nekem ad? Mi? Felém fordította a fejét és szemeink találkoztak. Ő szinte kérlelte a szemével, hogy legyek a kérésére vevő. Éreztem, hogy azt mondja magában hogy Kérlek. Ez csak egy nap. Nem foglak bántani. Csak egy kibaszott napot, hogy töltsek még veled, szerelmem. Igaz azt mondtad, hogy sosem, hagysz el, de ez az én hibám, hogy hagytam magam, hogy elvegye az ital az eszem. Én még mindig szeretlek. Emlékszel amikor Liam miatt veszekedtünk. Akkor meg ígértettem veled, hogy sosem hagysz el. Azt mondtad, hogy sosem éreztél még úgy  senki iránt mint irántam. Igaz én nem mondtam, de őrülten szeretlek szívem össze elcseszett darabjával és addig foglak szeretni míg kis szívem utolsót nem dobban. Nem. Nem addig még tovább. Örökkön örökké foglak szeretni. Mindig és egy folytában. Semmi nem akadályozhat meg abban, hogy szeresselek. Ha tényleg elakarsz válni és tényleg komolyan gondoltad a levelet amit hagytál amikor elmentél. Akkor megértem és remélem boldog leszel. Találsz valakit aki sokkal boldogabbá tesz mint én. Én megmondtam, hogy te túl jó vagy nekem. És igazam is lett. Te túlont túl jó vagy hozzám.
- Tiltakozom. Utoljára amikor egyedül voltak. Mr. Styles megütötte Mrs. Styles-ot. A gyerekei szeme láttára. - mondta az ügyvédem. Csak tudnám honnan tud ennyi mindent. Én ilyeneket nem mondtam neki. Én csak arra kértem fel, hogy a gyerekeket kérje meg, hogy helyezzék hozzám. Utána persze úgy lenne, hogy ide oda ingáznának. Én csak néztem felfelé az álló ügyvédemre, a többiek csak engem néztek.
- Ez igaz Mrs és Mr. Styles? - kérdezte a bírónő.
- Igen igaz. - mondta és közben felálltam. Minden szem rám szegeződött. Nem tudom miért csináltam, de muszáj volt. Az álló ügyvédem leült és most csak én álltam. - Igen, igaz, de tudom, hogy Mr. Styles többé nem bántana. Ő nem olyan ember aki merne engem bántani FIZIKAILAG. - hangsúlyoztam ki a fizikailag szót. Harry szemébe néztem és úgy mondtam el az egészet csak az utolsó szónál fordultam vissza a bírónő felé.
- Mr. Styles jár maga edzeni? - kérdezte a bírónő. Mindenki felfigyelt erre a kérdésre.
- Már nem. Mióta a gyerekeink megvannak azóta nem járok edzőterembe. - mondta. És igazat mondott. Azóta nem járt kondizni mióta gyerekeink vannak. Csak a gyerekeket emelgette és ez pont elég volt neki, hogy szép kigyúrt legyen.
- Mr. Styles. Megtudja nekem mondani, hogy miért ütötte meg a feleségét? - kérdezte a bírónő.
- Nem, nem tudom megmondani. Sajnálom, de egy ideje alkoholista vagyok. Amit nagyon gyorsan abba is hagytam. Aznap is az ital hatása alatt álltam és nem emlékszem teljesen a történtekre. Csak bevillanó képek vannak. - mondta lehajtotta fejjel, miközben a kezével az asztalt birizgálta. Minden szem rá és rám szegeződött. Most mi lesz? Mit fog mondani a bírónő?
- Értem, értem. A gyerekek Mrs Stylest-hoz kerülnek. A következő tárgyalás 2 hónap múlva fog bekövetkezni. Akkora halasztom. Addig is Mr. Styles csak felügyelettel mehet Mrs Styles és gyerekeik közelébe. Bárki lehet ott felügyelni, akár egy család tag is vagy barát csak legyen ott valaki. Remélem addig nem lesz semmi gond. A tárgyalást berekesztem. *bumm* - mondta a bírónő és lecsapta a kalapácsát. Mindenki felállt és kiviharzott a teremből. Én Darcyt felvettem, Patrick kezét pedig megfogtam és úgy mentem ki a teremből.
- Anya mostj haja mejünk? - kérdezte Darcy, miközben a nyakamba kapaszkodott. Én csak bólogattam és beraktam a gyerekeket a kocsiba. Írtam egy SMS-t Liam-nek, hogy ha nem gond akkor mennénk hozzá és neki szerencsére nem volt ellenvetése. Mikor beszálltam volna én is a kocsiba Harry rohant hozzám.
- Hol leszel majd? - kérdezte.
- Liam-hez megyünk. Ha akarsz majd gyere. - mondtam neki és adtam az arcára egy hosszú puszit. Majd beszálltam az autóba és elhajtottam.
- Anya, apa majd eljön meglátogatni minket. - kérdezte Patrick.
- Remélem, kicsim. Remélem.




6 megjegyzés:

  1. Huuu. Ez nagyon jo blog. Imadom!!*-*

    VálaszTörlés
  2. Jujjjj nagyon jó lett, imádom!!*_____________________*
    Lécci siess a kövivel!:)

    VálaszTörlés
  3. *.* dejóó, imádom a tõrténetet!! Várom a kövit!:DD
    Xx

    VálaszTörlés
  4. Aztaaaa....nagyon imádom.!Ez egy nagyon különleges történet és iszonyatosan tetszik.Ez az egész olyan csodás...igaz ,hogy szomorú ,de nagyon jó.Tehetséges vagy ;) Imádom ezt az egész blogot *.* <3

    VálaszTörlés