Chapter 1 - Mi is történt?

Chapter 1

2035. 01. 20.

- Szia! - köszöntöttem a férjemet a bíróság előtt. Nem hittem volna, hogy ez a dolog is megtörténik. Épp válni készülünk, így 12 év után. Túl fiatalon állapodtunk meg. Mit is képzeltem? hogy is gondolhattam azt, hogy 24 évesen jó ötlet férjhez menni. Halálosan szerelmes voltam belé. 5 év elteltével kérte meg a kezem és én rögtön igent mondtam neki. 19 éves voltam, amikor igazán megismerkedtünk ő pedig 24. Volt köztünk pár év, de mivel őt nem érdekelte ezért engem sem. Idővel kiderült, hogy nem egy átlagos pasiba estem bele, hanem egy sztárba. Az a sokk, ami ért feldolgozhatatlan lett pár hét után. Csak halmozódtak rólunk, rólam a képek az interneten újságokban és egy idő után már nem bírtam és csak simán leléceltem. De visszataláltunk egymáshoz és folytattuk ott ahol abbahagytuk. Folytattam az életemet azzal, akit ha bármikor megláttam a pillangók felébredtem, a légzésem vagy felgyorsult, vagy elakadt és az idő megdermedt mikor csak ketten voltunk. 17 évet töltöttünk együtt bár az utolsó kettő nem igazán sikerült jól. Szó szerint szörnyű volt. Nem foglalkozott velem, a gyerekekkel se senkivel az égvilágon csak magával. Nem ment el a gyerekek fellépésére. Nem segített nekem a házi munkában. Senkinek sem segített még magának sem. Csak elszúrta az övet és a mi életünket is. Tűrtem, és tűrtem azt, ahogy minden nap reggel elmegy és hajnalban jön haza, és ha veszekedni mertem vele rám emelte a kezét. Eltűrtem neki, mert szerettem és szeretem és mindig is szeretni fogom, csak most már nem bízok meg benne. Sok embernek sikerült már megtalálnia az igazit, valakinek öregebben nekem fiatalon. Nagyon fiatalon. 






*Visszatekintés*  2035. 01. 05.

Elment reggel és még nem tért vissza. Hajnali 3 óra van és nincs itthon. A gyerekek már alszanak szerencsére, szóval nagyjából minden rendben. Én a kanapén ültem, lábamat felhúzva a mellkasomhoz és gondolkoztam, hogy mi lesz velünk. Mi lesz, ha egy nap nem jön haza? Mi lesz velünk? Mi lesz velem? Mi lesz a gyerekekkel?
Egyszer csak hallottam a kulcs csörgését és biztos voltam benne, hogy ő az. Hallottam, ahogyan trappol fel az ajtó előtti lépcsőn és elő próbálja kotorni a kulcsát a zsebéből. Megint részeg. Minden nap leissza magát a sárga földig és úgy jön haza. És nem ez volt az első eset, hogy illyes fajta dolog történt. 
Falat támasztva jött be az ajtón és dobott le mindent a kezéből a földre majd bebotorkált a konyhába egy kis vízért, mint minden nap. Csak most én is fent voltam. Mikor én is bementem a konyhába utána, ő csak rám nézett és elfintorodott.
- Mit akarsz? - kérdezte unott fejjel. Én csak tátott szájjal figyeltem őt. Hogy mer tőlem ilyet kérdezni?
- Mit akarok? - kérdeztem fel vont szemöldökkel. Ő csak bólintott és ivott utána egy kis vizet. Én közelebb sétáltam hozzá mire megjelent az arcán a perverz mosolya. Én is úgy mosolyogtam rá, mint ha azt akarnám, közbe meg elvettem tőle a vizet és nyakon öntöttem vele. Ő tátott szájjal és feltartott kézzel káromkodott magát nézve. - Hogy mit akarok? Hogy mit? Azt hiszem, hogy el akarok válni. - jelentettem be nyersen. Nem érdekelt, hogy mit fog mondani rá így kiviharoztam a napaliba. Ő utánam jött és a kezemet megrántva visszahúzott magához. Ezzel nagy fájdalmat kiváltva belőlem.
- Mit képzelsz te magadról? Han? El akarsz válni? Hát nem fogsz. Tőlem senki se válhat el. Értve? - kiabált rám. Nagyon ritkán láttam így, de jól megszoktam, hogy ilyenkor nem szabad megijedni. Így csak kirántottam a kezem az övéi közül és felszaladva a szobánkba egy kicsit löktem rajta mire megint utánam szaladt. Sajnos nem voltam elég gyors ahhoz, hogy becsapjam előtte az ajtót, ezért ő is bejött. - Nem válunk el te kis k*rva. - mondta majd pofon vágott. A fájdalomtól a földre estem. Ránéztem Harryre majd az ajtóra és megláttam két kíváncsi szempárt. Gyorsan beszaladtak hozzám és megöleltek.
- Anya az mi volt? Miért csinálta ezt apa? - én is le voltam sokkolva nem csak ők így nem tudtam válaszolni a kérdéseikre. Ránéztem Harryre és teljesen elöntötte a düh. A fejét fogta és beharapta a száját. Közben fel alá járkált a szobában majd mikor nem bírta tovább lement a nappaliba. Hallottuk, ahogy törnek össze mindenféle dolgok. Harry rombolt. Nem tudtam mit csináljak, csak fogtam a gyerekeket és a hátsó ajtón keresztül levittem őket a pincébe, amiben ki volt építve egy pánikszoba. Sajnos mostanában sokszor jártam oda. A gyerekek a karjaimba zárva remegtek a félelemtől, ahogy hallottuk a földön landoló törékeny tárgyakat. Hallottam, ahogy a tv és a vázák szétesnek a landolástól. Féltem, pont úgy mint a gyerekek. Egy idő után abbamaradt a rombolás, de mi még mindig lent voltunk. Miért? Mert féltem és a gyerekeket is féltettem. Nem akartam, hogy bármi bajuk essen. Miattam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen reakciót vált ez ki Harryből. A gyerekek elaludtak a karjaim között, Leraktam a kis fejüket a kis párnára, ami lent volt és betakartam őket a kis pléddel. Én felmentem lopakodva. Mikor felértem olyan volt, mint ha tornádó söpört volna végig a házunkon. Gyorsan felszaladtam a szobánkba és kivettem egy-egy bőröndöt mind a hármunknak. Beledobáltam mind egyikbe pont annyi ruhát, amivel elleszünk egy darabig máshol. A gyerekek ruháit könnyebb volt elpakolni szóval azzal kezdtem. Minden ruhadarabból raktam el vagy 10-et, majd az én ruháimat is elpakoltam. Levettem Harry polcáról a kedvenc kék ingemet, ami az övé volt és azt is pakoltam az egyik alsónadrágjával együtt. Mindig megengedte, hogy a ruháiban aludjak és mindig azokban is aludtam. Imádtam érezni az illatát magamon, még ha épp átölelt, mert akkor kétszeres volt a hatás. Nem tudom mi ment tönkre, olyan jó páros voltunk. Többször nyertük meg a legcukibb páros díját. A bőröndökkel együtt sétáltam ki az udvarra és felhívtam az öcsémet.
- Szia! Sajnálom, hogy ilyenkor zavarlak csak.... - hadartam el neki.
- Héhé, lassíts. Mi a baj? Mi történt? 
- Értünk tudnál jönni? A nagy kocsiddal? 
- Mi van a tieddel?
- Most nem vagyok olyan állapotban, hogy vezessek.
- Oké 5 perc és ott vagyok. - mondta majd ki is nyomta. Annyira szeretem a tesóm, hogy az már hihetetlen. Nagyon összenőttünk. Róla neveztem el a fiam. Patricket. Ő az igazi Harry hasonmás, igaz a húga is Darcy, de Patrick jobban. Patrick 6, Darcy pedig csak még 3 éves. Nagyon megviselhette őket a dolog. Pat rám csörgött, hogy már itt van és, hogy menjünk ki előre. Gyorsan ki szedtem a gyerekeket a menedékhelyről és beültettem őket a kocsiba. Én még ránéztem a házra és egy nagyot sóhajtva én is beszálltam a kocsiba és elindultunk.
- Most meg mondod, hogy mi történt? - kérdezte mire én csak megráztam a fejem egy nemet mondva ezzel. Nem akartam, hogy a gyerekek hallják elég volt nekik látni is belőle és pont a legrosszabb részét. Csak az autó hangját lehetett hallani, Pat még a rádiót is kikapcsolni most. Én csak kifelé nézelődtem pont úgy, mint a gyerekek. Pár perc alatt meg is érkeztünk Pat házához. Nem volt olyan nagy, de pont elfértünk benne. Patricket és Darcyt Pat szobájába vittük és nagyjából rögtön el is aludtak.  Pat a vendégszobába ment, mert mondtam neki, hogy én most úgy se tudnék aludni. Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tv és néztem a zene csatornát. Mikor a One Direction megszólalt a tv ben ledermedtem. Mindegyikük olyan helyes maradt. De már látszanak rajtuk az öregedés jelei. Főleg az ősz hajszálak. Épp a Dont Leave Me ment tőlük (nem létező szám). Én pont ezt tettem, de először ő hagyott el engem. Igaz nem ment el, de már nem volt velünk. Nem velünk élt, hanem a kocsmákban. Nagyon sokat ivott indokolatlanul és alkoholista lett. Néha volt, amikor be is volt lőve. Nem tudtam semmit se tenni, pedig próbáltam, de nem engedte. Pat trappolva jött le a lépcsőn és  ült le mellém.
- Na, mi történt? - kérdezte felém fordulva. Én csak lefelé bámultam és próbáltam kinyögni valami érthetőt a számon keresztül. Nem nagyon sikerült sajnos, mert eleredtek a könnyeim, ahogy hangosodott Harry hangja a dalban. Pat megfogta a távirányítót és kikapcsolta a készüléket. - Naa...
- Oké. Huh. - próbálkoztam beszélni. - Azt történt, hogy már megint, mint az elmúlt két évben berúgva jött haza hajnal 3 után. Reggel mindig elmegy, és csak hajnalban jön haza. Most viszont nem tudtam aludni, mert izgultam érte, és amikor haza jött nagyon felhúzott és már elegem lett és azt mondtam, hogy válni akarok. Mire bedühödött. Veszekedtünk egy sort, majd megütött, amit sajnos a gyerekek is láttak, majd még dühösebb lett és mindent elkezdett szétverni és dobálni. Én levittem a gyerekeket a pincébe és ott vártuk, meg míg csönd nem lesz, majd jöttél értünk miután megkértelek. És nagyon köszönöm, hogy elhoztál ilyen későn is. Nagyon hálás vagyok. - mondtam gyorsan és szakadozva. Könnyek vízesést formálva folytak le az arcomon. Pat még közelebb jött hozzám és szorosan megölelt. Arcomat nyakába fúrtam és pólóját szorongattam. Ő hátamat simogatta, hogy lenyugodjak. 
- Menj és aludj. - mondtam Pat-nek. Mert már nagyon álmosnak tűnt. Én csak ültem tovább a kanapén és néztem a kikapcsolt tv-t. Annyira hiányzott már, de tudtam, hogy most nem szabad meg törnöm. 36 évesen nem szabad úgy viselkednem, mint egy 18. Nem, nem szabad, hogy ez legyen a legnagyobb gondom. Nem szabad, hogy az legyen. Kiszedtem a bőröndömből Harry ingét és az alsóját, majd a kanapéra dobtam. Leszedtem magamról mindent kivéve a fehérneműt. Gyorsan belebújtam az ő ruháiba és magamra terítettem egy plédet. Felhajtottam az ing gallérját és az orromhoz emeltem, hogy érezzem az illatát. Hiányzott. Gyorsan felpattantam, visszabújtam a nadrágomba, elvettem Pat kocsi kulcsát és elindultam visszafelé a házunkba.

*Visszatekintés vége* 2035. 01. 20.
- Szia! -  köszönt vissza.